Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Ha én Gyurcsány-kormány lennék, így lopnék Dévényi István, Heti Válasz, 2007. augusztus 30. Steiner Pál szerint Orosz József hamarosan sárga csillagot és rózsaszínû háromszöget fog hordani, miközben a mérnökök szétfúrják a Dunaújváros-Pécs szakaszt, és az egy fõre jutó völhgyidak számában a világ élvonalába verekedjük magunkat, egy állami bank pedig szerda este hirtelen gazdát cserél. Na, szóval próbáljunk meg néhány percig ne a fenyegetõ náci veszéllyel foglalkozni. És ha ez sikerül, akkor mit találunk? Szerda este suttyomban eladott állami bankot, például, meg az osztrák alpokbeli viszonyokat szégyenítõ mûtárgymennyiséggel tervezett honi autópálya-szakaszt, ilyesmit. Kezdjük a bankkal. Ha nem ülök véletlenül a szerda esti híradó elõtt, talán soha az életben meg nem tudom, hogy "az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ (ÁPV) Zrt. értékesítette a Földhitel és Jelzálogbank (FHB) Nyrt. 50 százalék plusz egy szavazatnyi részvénycsomagját nemzetközi és magyar intézményi befektetõknek gyorsított eljárás keretében". Mert ezt csak úgy bemondták két kis színes hírecske mellett a mûsor végén, nagyjából így: háromszárnyú pingvin született a torontói állatkertben, az egyhuzamban alvás világrekordjának megdöntésére készül egy indiai férfi, ja, és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Zrt. értékesítette és a többi. És akkor ide volna is mindjárt egy kérdésem, amit valahogy mindenki elfelejtett föltenni tegnap, hiszen tombolt a fasizmus, teljes gõzzel. Tehát: mikor érdemes eladni egy bankot? 1. A globális jelzálogpánik idején, amikor minden magára valamit is adó befektetõ szabadul a részvényeitõl. 2. Bármilyen egyéb idõpontban, amikor éppen nincs globális jelzálogpiaci összeomlás. Mindegy, az FHB elment, hétfõn már élõ ember nem fog emlékezni az esetre. Sõt, már ma este sem. Egyébként is a pénzintézet értékesítése száraz téma, arról nagyon nehéz a füstösben a fröccs felé hajolva órákig értekezni. Az M6-os új szakaszának terve azonban más tészta, azon tényleg hosszú átvirrasztott éjszakákon keresztül lehet sírva röhögcsélni. Mert hogy a mérnökök egy 80 kilométeres szakaszt 90 mûtárggyal kalkuláltak: lesz itt minden, mi tervezõ szem, szájának ingere; völgyhidak - abban már úgy is rutinos nemzet vagyunk -, ikercsöves alagutak, szinte csak az hiányzik, hogy az egész autópálya 130-al mozogjon, benzint spórolva az autósoknak, meg nagy-nagy örömére a rend õreinek, lehetetlenné téve a gyorshajtást. És hogy mi ebben a pláne? Hát az, hogy az autópálya ára annyi, amennyi. Lehet valamicskét trükközni a talajviszonyokkal, csak hát az lófütty, aprópénz. A mûtárgyaknál viszont szabadon szárnyalhat a költségvetési fantázia, extravastagon foghat a kalkulációs toll, egy igazán jó mûtárgyhoz ez is szükséges, az is szükséges, ez is közbejöhet, az is közbejöhet, erre se számítottak, meg arra se, váratlanul ott termett egy hegy, azt meg kellett fúrni hosszában, a másik oldalon meg még váratlanabbul elõbukkant egy völgy, azt meg át kellett hidalni, hiszen az autópálya nemzeti érdek, és kész. De inkább mégse beszéljünk ilyenekrõl, mert kit érdekel a fikció, amikor ténylegesen érezhetõ a levegõben a fasizmus áporodott szaga, és Steiner Pál szerint Orosz József hamarosan sárga csillagot és rózsaszínû háromszöget fog hordani önszorgalomból. Dévényi István Ha én Gyurcsány-kormány lennék, így lopnék. Heti Válasz, 2007. augusztus 30.